A Dohányzásellenőrzési keretegyezmény » Cigarettagyártás és forgalmazás » Nemdohányzók védelme, ifjúságvédelem Reklámjogi korlátozások » Közveszélyességi korlátozások » Egyéb jogszabályok »

Ez a törvény a nemdohányzók védelme érdekében meghatározza a dohánytermékek fogyasztásának szabályait, valamint részlegesen korlátozza forgalmazásukat. Az Országgyűlés e törvény megalkotásakor egyensúlyt kívánt teremteni a passzív dohányosok védelme - különös tekintettel az életkoruk, vagy egészségi állapotuk következtében fokozott mértékben veszélyeztetettekre -, illetve a dohányzók jogainak tiszteletben tartása között. A törvény elsősorban helyileg korlátozza a dohányzást, előírva, hogy csak kijelölt helyeken szabad rágyújtani. Korlátozza továbbá, hogy melyek azok a helyszínek, amelyek nem jelölhetők ki dohányzóhelynek, előírja a dohányzásra kijelölt helyek megválasztásának és jelzésének szabályait, illetve meghatározza azokat a helyszíneket, ahol dohányzásra kijelölt hely nélkül is lehet dohányozni.

E törvény alkalmazásában dohányterméknek minősül a cigaretta, a szivar, a szivarka, a pipadohány és más fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohány alapanyagú termék.

I.

A dohányzásra kijelölt helyekre vonatkozó szabályok

Csak a kijelölt helyeken szabad rágyújtani:

a)      közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben; A törvény alkalmazásában közforgalmú intézménynek az érintettek számára közfeladatot, illetőleg közérdekű vagy egyéb szolgáltatást, ellátást végző természetes vagy jogi személynek, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a szolgáltatás, illetve az azzal összefüggő tevékenység biztosítására szolgáló létesítménye vagy egyéb eszköze minősül. Tipikus példa közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségére a közigazgatási szerv ügyfélszolgálati irodája, ahol többen hosszabb ideig tartózkodhatnak.

b)     tömegközlekedési eszközön;

c)      zárt térben megtartott rendezvényen; Rendezvénynek minősül minden, a gyülekezési jog gyakorlása keretében tartott békés összejövetel, felvonulás és tüntetés, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják, valamint gazdasági, kulturális, - nem szabadidős jellegű - sport, egyházi, érdekvédelmi céllal, legalább három személy egyidejű jelenlétével létrejött szervezett összejövetel, illetve esemény. A törvény alkalmazása során zárt légterű helyiség a műszaki megoldással környezetétől fizikailag lehatárolt létesítmény, eszköz, amelynek a külső környezetből történő folyamatos légcseréje nem, vagy kizárólag nyílászárók, illetőleg egyéb műszaki berendezés útján biztosított.

d)     munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben; A hivatkozott külön jogszabály a Munkavédelmi törvény (1993. évi XCIII. törvény), amelynek idevágó rendelkezései külön ismertetésre kerülnek.

Az ifjúság védelmét szolgálja az a korlátozás, miszerint közforgalmú intézményben, zárt térben megtartott rendezvényen, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy még a dohányzás számára kijelölt helyen sem dohányozhat.

A dohányzás tilalma alól bizonyos helyek és alkalmak kivételt képeznek. Így - ha tűzvédelmi előírás nem tiltja - dohányzóhely kijelölése nélkül is szabad dohányozni:

a)      szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményeknek kizárólag élelmiszerek, illetve egyéb italáruk kiszolgálására a vendégforgalom számára nyitva álló helyiségeiben, de csak abban az esetben, ha a helyiségben helyben történő fogyasztás céljából meleg- és hidegkonyhai, továbbá cukrászati készítményt nem, illetőleg - az üzletkörnek megfelelően - csak kiegészítő jelleggel hoznak forgalomba (pl. bár, italbolt, diszkó);

b)     a dohánytermék kereskedelmi bemutatója, vagy egyéb okból történő fogyasztása céljából létrejött rendezvényeken, feltéve, hogy a dohányzást a törvényben foglalt más rendelkezések egyébként nem tiltják.

Nem jelölhető ki dohányzóhely:

a)      egészségügyi alapellátást, illetőleg járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló helyiségeiben;

b)     közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben;

c)      nappali vagy bentlakásos gyermekjóléti, gyermekvédelmi, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménynek az igénybevevők számára nyitva álló közösségi helyiségeiben;

d)     helyi közforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedő autóbuszon;

e)      sportlétesítménynek a sporttevékenység végzésére szolgáló zárt légterű helyiségeiben.

A dohányzóhely nem jelölhető ki a tartózkodásra szolgáló helyiségben, kivéve, ha annak légtere a helyiség egyéb részétől elkülöníthető, vagy az elkülönítés megfelelő légtechnikai megoldás alkalmazásával megoldható. A dohányzásra kijelölt hely csak abban az esetben lehet zárt légterű, ha a megfelelő légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak, és ott más, nemdohányzó személynek - a munkaköri feladatok ellátásán kívül, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel - a helyiség rendeltetéséből adódóan nem kell tartózkodnia.

A nemdohányzók védelméről szóló törvény értelmében a dohányzóhelyek légtechnikai elkülönítése abban az esetben megfelelő, ha a helyiségben legalább

a)      a friss levegő befúvását, illetve az elhasznált levegő elszívását biztosító mechanikus szellőztető berendezés működik, és

b)     a dohányzóhelyek kijelölése, valamint a helyiség légöblítése olyan módon került kialakításra, hogy a dohányfüst a keletkezése helyétől közvetlenül az elszívócsatornába áramlik anélkül, hogy a nemdohányzó helyek az áramlás irányába esnének.

A kijelölt dohányzóhelyek megfelelőségét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) illetékes városi, fővárosi kerületi intézete, illetve tűzvédelmi szempontból a tűzvédelmi hatóság jogosult rendszeresen ellenőrizni.

A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt helyiségeket felirat vagy más egyértelmű jelzés alkalmazásával - tűzvédelmi szempontú tilalom esetén szabványos tiltó táblával, illetve piktogrammal - szembetűnő módon meg kell jelölni, valamint a belépő vendégforgalom számára jól látható helyen fel kell tüntetni, ha a szórakoztató, vendéglátóipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményben a dohányzás korlátozás nélkül megengedett. A jelölés megfelelőségét a fogyasztóvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőrzi.

A közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben, illetve a zárt térben megtartott rendezvényen a törvényben foglaltaknak, valamint a tűzvédelmi szabályoknak megfelelő helyet kell kijelölni és fenntartani a dohányzásra.

A dohányzóhely kijelölésére csak akkor van lehetőség, ha

a)         megfelelő önálló helyiség rendelkezésre áll, vagy

b)        az azonos helyiségben a dohányzóhelynek a törvényi feltételeknek megfelelő kijelölése a helyiség rendeltetésszerű igénybevételének veszélyeztetése nélkül megoldható, és

c)         a kijelölés nem tiltott.

Nem vonatkozik ez a szabály arra az esetre, ha a helyet nemdohányzóvá nyilvánították, és azokra a helyekre sem, ahol erre kijelölt hely hiányában is lehet dohányozni.

Dohányzóhely kijelölésének hiányában a helyiségen kívül dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni, a szükséges felirat, jelzés elhelyezésével.

A személyszállító vasúti jármű üzembentartója által kijelölt dohányzóhely

A személyszállító vasúti jármű üzembentartója köteles kijelölni a járművön dohányzásra alkalmas helyet. A kijelölés tűzvédelmi szabályokat, illetőleg közlekedésbiztonsági érdeket nem sérthet, vagy veszélyeztethet, és a kijelölt dohányzóhelynek - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - meg kell felelnie a helyiségek megfelelő elkülönítését és a légcserét előíró szabályoknak.

Szintén az üzembentartó határozhat - a helyi közforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedő autóbuszon kívüli - a közforgalmú, valamint a magánforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközökön történő dohányzóhely kijelöléséről. A dohányzóhely kijelölése a tűzvédelmi szabályokat, illetőleg közlekedésbiztonsági érdeket nem sértheti, vagy veszélyeztetheti, de a helyiségek megfelelő elkülönítésére és a légcserére vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

Járatok és intézmények nemdohányzóvá nyilvánítása

Az üzembentartó nemdohányzó járattá nyilváníthat egyes, belföldi forgalomban, menetrend szerint közlekedő személyszállító vonatokat, ha a kiindulási és a célállomás menetrend szerinti távolsága nem haladja meg a 100 kilométert. Ebben az esetben természetesen nem kell dohányzóhelyet kijelölni. A nemdohányzó járattá nyilvánítás tényét jól látható módon és egyértelmű felirat vagy jelzés alkalmazásával a személyszállító vasúti kocsik külsején és utasterében is fel kell tüntetni.

Szórakoztató, vendéglátóipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézmény üzemeltetőjének is lehetősége van arra, hogy az intézményt nemdohányzó intézménnyé nyilvánítsa. Ebben az esetben az intézményben dohányzóhelyet kijelölni nem kell. Azt, hogy az intézményben nem szabad rágyújtani, a bejáratnál, valamint a vendégforgalom által igénybe vett valamennyi helyiségében egyértelmű és jól látható módon jelezni kell.

A közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró, valamint a tömegközlekedési eszköz működtetésében hivatásszerűen közreműködő személy, aki rendelkezésre jogosult (pl. a szórakozóhely vezetője, a kalauz) köteles a dohányzás abbahagyására felhívni azt a személyt, aki a vonatkozó szabályokat nem tartja be. A felhívás eredménytelensége esetén a rendelkezésre jogosult az érintett személyt felszólítja, hogy a közforgalmú intézményt, illetve a tömegközlekedési eszközt hagyja el, illetőleg kezdeményezi a törvényben részletezett eljárások lefolytatását. A rendelkezésre jogosult személy felhívására - az eljáró intézkedési jogosultságának igazolását követően - az érintett személy személyazonosságát hitelt érdemlő módon köteles igazolni.

II.

1.     Bizonyos intézménytípusokban tilos dohányterméket árusítani. Dohánytermék nem árusítható közoktatási intézményben, személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben, valamint egészségügyi intézményben.

2.     Az ifjúság védelmét szolgálja az a korlátozás, miszerint dohánytermék kereskedelmi forgalomban 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki. A korlátozás érvényesítése érdekében a forgalmazó feladatkörében eljáró személy kétség esetén - saját eljárási jogosultságának igazolását követően - életkorának hitelt érdemlő igazolására hívhatja fel a dohányterméket vásárolni kívánó személyt. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a dohánytermék kiszolgálását meg kell tagadni.

3.     Egészségvédelmi célú előírás az, hogy cigarettát és egyéb dohányterméket forgalomba hozni csak abban az esetben szabad, ha a forgalomba kerülő fogyasztói csomagolási egység felirata - szembetűnően, kontrasztos háttérben, jól olvashatóan, tartósan, magyar nyelven – tartalmazza a törvényben előírt egészségvédő figyelmeztetéseket.  "A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét!", vagy "A dohányzás halált okozhat!" egészségvédő figyelmeztetést a dohányterméket árusító üzlethelyiségben, illetve mozgó árusító hely kiszolgáló terében is el kell helyezni.

III.

A dohánytermékek fogyasztására, illetve forgalmazására vonatkozó tilalmak és kötelességek megszegésének szankciója; az egészségvédelmi bírság

A dohányzással, a dohányzóhely kijelölésével összefüggő korlátozást vagy kötelezettséget megszegő természetes vagy jogi személyt, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot az ÁNTSZ illetékes városi intézete egészségvédelmi bírság, a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó tilalom megszegése esetén a fogyasztóvédelmi szerv külön jogszabály szerinti fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezheti.

Egészségvédelmi bírság megfizetésére köteles a közforgalmú intézmény erre kijelölt vezetője, a rendezvény szervezője, illetve a tömegközlekedési eszköz üzembentartója is, aki a dohányzásra, illetőleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, a törvényben foglalt tilalmak, korlátozások betartását feladatkörében nem érvényesíti.

Egészségvédelmi bírság csak azon természetes személy ellen szabható ki, aki a cselekmény elkövetésekor 14. életévét betöltötte, és saját jövedelemmel rendelkezik.

Az egészségvédelmi bírság összege a dohányzással összefüggő tilalmak, korlátozások megsértése esetén legfeljebb 30 000 Ft, a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelő teljesítése, valamint a dohányzást, illetőleg a dohánytermékek forgalmazását érintő tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettség elmulasztása esetén minimum 50 000 Ft, legfeljebb 100 000 Ft. A kiszabott egészségvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az igazodjon a cselekmény súlyához és az elkövető személyi körülményeihez, minderre tekintettel kellően indokolt esetben a bírság mértéke korlátlanul enyhíthető, vagy a felelősségre vonás mellőzhető.

Az egészségvédelmi bírságot, valamint a dohánytermékek forgalmazásával összefüggő, e törvényben foglalt tilalmat megszegővel szemben alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság összegének 50%-át az Egészségügyi Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára kell befizetni. A számlára befizetett bírság összege kizárólag egészség-megőrzési célra, illetőleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztő szakmai programok támogatására használható fel.

A közoktatási intézménynek a dohányzási tilalmat - a tanulói jogviszonyból származó kötelezettség teljesítése vagy az azzal összefüggő bármely tevékenység során a közoktatási intézmény, vagy annak feladatkörében működő más intézmény területén - megsértő, 14. életévét betöltött tanulójával szemben az intézmény illetékese kezdeményezi a fegyelmi eljárás lefolytatását.

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel

A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény szerint csak a kijelölt helyeken szabad rágyújtani munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben. A hivatkozott külön jogszabály a Munkavédelmi törvény (1993. évi XCIII. törvény).

E törvény szerint azokon a munkahelyeken, ahol az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés dohányzási tilalom elrendelését teszi szükségessé, külön dohányzóhelyet kell kijelölni. A nemdohányzók védelme érdekében gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelöléséről, illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelő műszaki megoldásról. Zárt légterű, több munkavállaló egyidejű tartózkodására szolgáló munkahelyeken - a dohányzás számára kijelölt hely kivételével - nem szabad dohányozni. Az ifjúság védelmét szolgálja az a korlátozás, miszerint a 16. életévét be nem töltött munkavállaló a munkahelyén még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat.

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

Az ifjúság-egészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi és lelki fejlődésének elősegítése, ennek keretében a törvény előírja, hogy ellenőrizni kell a dohánytermékek fogyasztására vonatkozó szabályok betartását.

1995. évi LXIV. törvény a Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint az ifjúsággal összefüggő egyes állami feladatok ellátásának szervezeti rendjéről

A gyermekek és fiatalok programjait, szervezeteit, kezdeményezéseit és az azokat segítő szolgáltatásokat a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram a központi költségvetés elkülönített, fejezeti kezelésű előirányzataként támogatja. Az Alapprogram bevételi forrásaiból lehet támogatni a dohányzás és más egészségkárosító szerek fogyasztásának veszélyeivel kapcsolatos megelőző, figyelemfelhívó programokat.

288/2004. (X. 28.) Korm. rendelet az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről

Az egészségügyi miniszter egészségpolitikai feladatai körében kidolgozza az iskolai tananyag részét képező egészségvédelmi, kábítószerek, dohányzás és alkohol elleni küzdelem szakmai javaslatát.

243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

Az egészséges életmódra nevelés nem csak a betegségek megelőzésének módjára tanít, hanem az egészséges állapot örömteli megélésére és a harmonikus élet értékként való tiszteletére is nevel. A pedagógusok feladata az, hogy nyújtsanak támogatást a gyerekeknek - különösen a serdülőknek - a káros függőségekhez vezető szokások (pl. dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, rossz táplálkozás) kialakulásának megelőzésében.

130/1995. (X. 26.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról

Az egészséges életmódra nevelés nem csak a betegségek megelőzésének módjára tanít, hanem az egészséges állapot örömteli megélésére és a harmonikus élet értékként való tiszteletére is nevel. A Nemzeti alaptanterv szóló jogszabály a pedagógusok feladata körébe sorolja, hogy nyújtsanak támogatást a gyerekeknek - különösen a serdülőknek - a káros függőségekhez vezető szokások (pl. dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, rossz táplálkozás) kialakulásának megelőzésében.

173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatásról

A nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely házirendjének tartalmaznia kell a dohányzásra vonatkozó előírásokat.

A bivakszállás az a természeti környezetben található, turista célokra szolgáló, állandó felügyelet nélküli egyszerű létesítmény vagy telepített mobil eszköz (pl. konténer, járműfelépítmény), amely jellemzően rendkívüli helyzetbe került turisták számára alkalmas és igénybe vehető egy éjszakának a természetben, időjárástól védett módon való eltöltésére. A bivakszálláson dohányozni és - a kályha kivételével - nyílt lángot használni tilos.

15/2000. (V. 26.) BM rendelet az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályairól a belügyminiszter által irányított rendvédelmi szerveknél

A rendelet szervi hatálya kiterjed többek között a belügyminiszter által irányított rendőrségre, a hivatásos katasztrófavédelmi szervekre, az önkormányzati tűzoltóságra és a határőrségre. A munkavédelmi szabályzat kötelező tartalmi elemei között szerepel a rendelkezés a dohányzással kapcsolatos szabályok betartásának ellenőrzéséről.

36/1999. (X. 22.) BM rendelet a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek működési területén a dohányzás és a dohánytermékek forgalmazásának szabályairól

A rendelet szervi hatálya kiterjed a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szervekre (Rendőrségre, állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságra és a polgári védelemre), valamint a Határőrségre (fegyveres szervek). A rendelet tartalmaz dohányzást tiltó és dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó előírásokat. A fegyveres szervek területén dohányterméket forgalmazni tilos.

26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről

Rákkeltő anyag felhasználása esetén a munkáltató köteles figyelmeztető és biztonsági jelzésekkel megjelölni mindazon munkahelyeket, ahol a munkavállaló rákkeltő anyagok hatásának van, vagy lehet kitéve; illetve körülhatárolt munkahelyen belül figyelmeztető feliratokat kell elhelyezni a dohányzás tilalmára vonatkozóan. A munkáltató valamennyi olyan tevékenység során, amely következtében a munkavállalót rákkeltő okozta egészségkárosodás érheti, köteles biztosítani, hogy a munkahelyen a munkavállaló ne dohányozzon. A munkáltató gondoskodik a munkavállaló és a munkavédelmi képviselők - rákkeltő anyagok használatával kapcsolatos - oktatásáról és képzéséről, ennek keretében írásban - szükség esetén szóban - tájékoztatást ad a munkavállalók számára, az általuk értett nyelven a rákkeltő(k) hatásairól, kockázatairól, valamint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az életmód okozta kockázatnövelő hatásokról és többletkockázatokról.

14/1999. (X. 27.) HM rendelet a dohányzásról, a dohányzóhelyek kijelöléséről és a dohánytermékek forgalmazásáról

A rendelet hatálya a Honvédelmi Minisztériumra, a Honvédelmi Minisztérium hivatalaira és háttérintézményeire, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokra, a katonai oktatási intézményekre, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezeteire terjed ki. A rendelet tartalmaz dohányzást tiltó és dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó előírásokat. A rendelet hatálya alá tartozó szervezeteknél dohányterméket árusítani kizárólag csak az erre engedéllyel rendelkező kereskedelmi egységben (munkahelyi büfé, kantin) lehet.

17/1999. (XI. 18.) IM rendelet a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának szabályairól a büntetés-végrehajtási szervezetnél

A rendelet hatálya kiterjed a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságára, a büntetés-végrehajtási intézetekre (bv. intézet) és intézményekre, valamint a fogva tartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervekre (a továbbiakban együtt: bv. szervek), valamint a bv. szervek személyi állományára és a fogva tartottakra. A bv. szerv vezetője köteles kijelölni a bv. szervnél a személyi állomány és a fogva tartottak részére elkülönítetten egy vagy több dohányzóhelyet. Dohánytermék nem árusítható a bv. egészségügyi intézeteiben és a bv. intézetek egészségügyi osztályain. A fogva tartottak szállítása során (célszállítás, körszállítás, kísérés) a gépjárműben tilos a dohányzás mind a szolgálatot teljesítő állomány tagja, mind a fogva tartott részére. A dohányzási lehetőséget a műszaki, illetve az egészségügyi pihenő során kell biztosítani.

43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásáról, valamint ártájékoztatásáról

Ahhoz, hogy egy vendéglátó üzlet I. kategóriába sorolható legyen, többek között szükséges az, hogy a dohányzó vendégek részére elkülönített vendégteret biztosítsanak. Ahol ez nem oldható meg, ott megfelelő légelszívásról kell gondoskodni.

10/1971. (XII. 16.) KPM rendelet a Hajózási Személy- és Poggyászfuvarozási Szabályzat kiadásáról

A hajóállomáson (kikötőben) és a vízijárművön tilos a többi utast, valamint a hajóállomás (kikötő), illetőleg a vízijármű személyzetének munkáját zavaró módon zenélni, rádiózni, a nem dohányzók részére fenntartott területen dohányozni, továbbá más olyan magatartást tanúsítani, amely az utastársakat, illetőleg a személyzet munkáját egyébként zavarja.

23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról

A látási fogyatékos (vak, aliglátó, gyengénlátó) tanulók iskolai fejlesztésének elvei között is fontos szerepet tölt be az az általános nevelési alapelv, hogy kerüljék majd felnőtt életük során is a káros szenvedélyeket (pl. alkohol, kábítószer, dohányzás).

11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről

A nevelési-oktatási intézmény alkalmazottai a gyermekektől, tanulóktól elkülönített, e célra kijelölt helyen dohányozhatnak. Az iskola - a kiskorú tanulóktól elkülönítetten - nagykorú tanulói részére kijelölhet olyan helyet, ahol dohányozni lehet.

51/1997. (XII. 18.) NM rendelet a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról

Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok között szerepel 6-18 év között az életmódbeli rizikótényezők feltárása (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, szexuális aktivitás).

19/2002. (V. 8.) OM rendelet a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről

Az óvodánként és iskolánként, valamint diákotthon-épületenként biztosítandó egy dohányzó alapterületének legalább 15 négyzetméternek kell lennie. A gépi szellőzés biztosítása szükséges.

46/2001. (XII. 22.) OM rendelet a Kollégiumi nevelés országos alapprogramjának kiadásáról

A csoportfoglalkozások keretében a tanulók életének, egészségének védelme érdekében hangsúlyt kap a prevenciós tevékenység (balesetek, káros szenvedélyek - dohányzás, alkohol, illetve drogfogyasztás stb. – kialakulásának megelőzése).

28/2000. (IX. 21.) OM rendelet a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

A rendelet részletezi a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) számú Korm. Rendelet előírásait, meghatározva azokat a tanítási elemeket (kémiai oktatás, biológiai oktatás), amelyekkel elérhető a cél, hogy megelőzzék a káros függőséghez vezető szokások (például a dohányzás) kialakulását.

4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről

A rendelet előírja, hogy a pihenőhelyiségekben, a tartózkodókban, illetve a szálláson intézkedéseket kell tenni a nemdohányzók védelmére, a dohányfüst okozta ártalom elleni védekezésre.

4/2001. (IX. 26.) SzCsM-EüM együttes rendelet a tengeri halászhajók fedélzetén dolgozók munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről

A halászhajók fedélzetén a nemdohányzókat megfelelő intézkedésekkel kell a lehető legnagyobb mértékben megvédeni a dohányfüst okozta, egészséget veszélyeztető, károsító ártalmaktól.

7/1999. (XI. 10.) TNM rendelet a dohányzásról, a dohányzóhelyek kijelöléséről és a dohánytermékek forgalmazásáról

E rendelet hatálya a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Információs Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat központi és területi objektumaira terjed ki. A rendelet tartalmaz dohányzást tiltó és dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó előírásokat. A rendelet hatálya alá tartozó szervezeteknél dohányterméket árusítani kizárólag az erre engedéllyel rendelkező kereskedelmi egységben lehet.