Mai ismert formájában a dohánynövény
már 6000 évvel ezelôtt ismert volt az amerikai
földrészen.
Amerika ôslakosai bizonyítottan kétezer
éve használják.
1492-ben Kolumbusz felfedezi Amerikát és hazahozza
az Óhazába a dohányt.
A 16. században a dohány meghódítja
Franciaországot, Spanyolországot és Portugáliát.
Jean Nicot gyógyászati céllal alkalmazza
a dohányt a francia királynôn. A Karib szigetvilágban
termelt spanyol dohány „piacvezetô" lett.
Portugál és spanyol hajósok eljuttatták
a dohányt a világ minden részére:
Észak-Afrikába, a távoli keletre, Indiába
és Kínába. Jean Nicot de Villemain,
Franciaország portugáliai nagykövete csodaszernek
titulálja a dohányt, és tubákot
küld Medici Katalin Francia királynônek fia
migrénjére. A dohány hamarosan népszerû
lesz az udvarnál és a nikotint késôbb
Nicot után nevezik el.
Az 1600-as évek elején dohányültetvények
létesültek Amerikában, és afrikai
rabszolgákkal termesztették a növényt.
Az Újvilágban hamarosan pénzhelyettesítô
eszközzé vált, értéke kevésbé
romlott, mint a pénzé. Ezt a tulajdonságát
a 18. század végéig megôrizte.
A növekvô termelés fokozódó
rabszolgaimportot eredményezett: a 18. század
végén mintegy százezer rabszolga érkezett
a dohánytermô vidékekre.
1884-ben szabadalmaztatta James A. Bonsack cigarettagyártó
gépét, amely egy nap alatt 120 ezer szál
cigarettát ontott magából.
1892-ben hordozható cigarettatöltôt szabadalmaztattak,
ami lehetôvé tette a dohányosoknak, hogy
akkor és ott cigarettázzanak, ahol, és
amikor akarnak.
Az 1., majd a 2. világháború idején
ugrásszerûen nôtt a rendszeresen dohányzók
száma. Az 1. világháborúban az amerikai
hadsereg és a Vöröskereszt ingyen osztogatta
a cigarettát, eljuttatva azokhoz is, akik korábban
nem éltek vele. A cigaretta majdnem olyan fontos kellékké
vált, mint a töltény a fegyverekbe. A 2.
világháború során exponenciálisan
nôtt a dohányosok száma.
Az 1920-as években a dohányzás a nôk
között is kezdett teret hódítani.
|
