Az óvodáskorú gyermek
aktív befogadója a világnak. Egyetlen gyermek
sem kerülheti el, hogy részesedjen az ôt körülvevô
ingerekbôl. Felfedezi a világot, kérdez-felel,
megfigyel, kipróbál és folyamatosan tapasztal.
Utánzással sajátítja el a különbözô
viselkedésformákat, függetlenül attól,
hogy azok pozitív vagy negatív értéknek
felelnek meg. Így a mások által produkált
mintákat reprodukálja, s ezzel új viselkedési
módokra tesz szert. Az utánzás hatóköre
nagyobb, mint ami látszik, mert van az úgynevezett
késleltetett utánzás is, amikor az egyén
látszólag passzív, késôbb
azonban követi a kapott mintát. A jutalmazó
megerôsítés az utánzást különösképpen
fokozza.
Ilyen minták megjelenhetnek nem csak valóságosan,
hanem képi formában is, ezért érdemes
megvizsgálni, hogy a mindennapi életben –
a rajzfilmek,
a TV sorozatok hôsei, a reklámok - milyen azonosulási
mintákat kínálnak a gyermekek számára.
E közvetlen és különbözô közvetett
negatív hatások ellen ellenpólust kell
nyújtanunk. Igen nagy mértékben meghatározza
az utánzás tárgyát és forrását
az, amit a gyermekek otthon látnak, tanulnak, valamint
azok a személyek, akikkel leggyakrabban találkoznak
és akikhez érzelmileg kötôdnek. Mivel
közös mozzanat minden azonosulásnál
- identifikációnál - az érzelmi
kapcsolat, ezért lényeges, hogy a kisgyermek a
közvetlen környezetében dohányzást
elutasító magatartásmintákkal találkozhasson,
illetve, hogy ezek a források a dohányzást
ellenszenvesnek találják (de nem a dohányzó
embert).
A fentiek alapján joggal állíthatjuk, hogy
a dohányzással kapcsolatos vélemény,
értékrend formálása már óvodáskorban
is idôszerû.
Az egészséges életmódra nevelés
megjelenik a családban és az óvodában,
közvetett és közvetlen formában. Alapvetô
viselkedésminták bevésôdnek, természetesen
a dohányzással kapcsolatosan is. A megelôzés
egyik leghatékonyabb formája, hogy a gyermekek
olyan információ birtokába jussanak, amelyek
alapján a dohányzást helytelenítô
attitûd alakulhat ki.
Az egészséges életmód kialakulásának
nélkülözhetetlen feltétele, hogy a gyermek
ismerje azokat a káros hatásokat, melyeket késôbb
figyelembe tud venni a dohányzásra ösztönzô
befolyásokkal szemben.
A program kidolgozásának legfôbb szempontja
volt, hogy a gyermekek életkori sajátosságait
figyelembe véve, egy olyan óvodapedagógiai
anyag készüljön, melynek segítségével
sikeresen lehet információt átadni és
magatartást formálni a dohányzással
kapcsolatban. A program - mely az 5-6-7 éves korú
gyermekek életkori sajátosságainak megfelelô
- egyben "közvetítô közeg"
is a gyermekek, óvodapedagógusok, védônô
és a szülôk között. Az éves
nevelési tervbe beépítve ajánlott,
folyamatos feldolgozása az ismeretek elmélyülését
segíti elô.
A dohányzással kapcsolatos ismeretek bôvítése,
a témával összefüggésbe hozható
fogalmak tisztázása, az ok-okozati tényezôk
feltárása úgy válhatnak hatékonnyá,
ha a gyermek életkori sajátosságainak megfelelô
játékos formát öltenek. Szintén
a hatékonyságot növelheti a "Csiszta
mókus négy élete" címû
mese. A program megvalósítása az óvodapedagógus,
a gyermekek, és a szülôk kölcsönös
együttmûködését igényli.
Állandóan szem elôtt - és tiszteletben
tartva azt a tényt, hogy minden embernek joga van önállóan
dönteni életmódjáról és
saját felelôsségére választani
életvezetési szokásokat, el kell fogadni,
hogy a kiegészítô program eredményességét
nagymértékben befolyásolja, ha az óvodapedagógus,
aki irányítja azt, dohányzik a gyermekek
jelenlétében.
Óvodáskorban a magatartás megnyilvánulásaiban,
a tevékenységekben meghatározó szerepet
töltenek be az érzelmek. Átszövik a
gyermekek életét és sajátos motivációként
alakítják viselkedésüket. A magasabb
rendû érzelmek a gyermekek tapasztalatai során
alakulhatnak ki. Ezért fejlôdésükben
meghatározó a családban a szülôk
szerepe, az óvodában az óvodapedagógus
jelzései, hatásai, mintája, amelyek az
erôs érzelmi kötôdés alapján,
jelentôs szerepet tölthetnek be a gyermek személyiségének
formálásában, s a dohányzással
kapcsolatos attitôd alakulásában is. A kortársak
és az óvoda dolgozói jelzéseikkel,
értékeléseikkel alakítják
a gyermek önmagáról kialakított képét.
Megtanulja megismerni önmagát, az együttélés
szabályait, a társas életben elvárt
viselkedésmódokat A gyermek és a nevelô
között létrejövô érzelmi
kapcsolat minôsége befolyásolja szociális
érzékenységét és a szeretett
felnôtt mintájának követésére
ösztönzi. Míg az óvodáskorban
a modellválasztás legfôbb indítéka
a szeretet, úgy késôbb a kortársak
szociális vonzereje késztet mintakövetésre.
A fejlôdést támogató óvodapedagógus
átgondolt, a gyermekekre figyelô nevelô munkájával
befolyásolhatja a folyamatot.
Az óvodai nevelés feladatai között szerepel
az óvodáskorú gyermekek egészséges
életmódra nevelése, hiszen az egészséges
életvitel igényének alakítása
ebben az életkorban kiemelt jelentôségû.
A DOHÁNYZÁS VAGY EGÉSZSÉG kiegészítô
óvodai program speciális prevenciós nevelési
feladatot vállal fel e korai életszakaszban. Nevezetesen
az óvodáskorú gyermekek egészségének
védelmét tûztük ki célul, mely
a dohányzás megelôzésére,
a káros szenvedély kialakulása ellen irányul.
A program alkalmat teremt arra, hogy elindulhasson a dohányzás
káros hatásainak érzékeltetése.
Segíti a gyermekeket abban, hogy ne elszenvedôi
legyenek a passzív dohányzásnak, hanem
aktívan fel tudjanak lépni ellene. Tisztázza
a meglévô fogalmakat és kiegészíti
újakkal, eltérô kapcsolatba (kontextusba)
helyezvén azokat. Felhívja a szülôk
figyelmét arra, hogy a gyermek szociális, társas
környezetének kötelessége megóvni
a felnövekvô nemzedéket a destruktív
viselkedésmódoktól - amilyen az alkoholizmus,
dohányzás, kábítószer fogyasztása.
A gyermekhez, mint egyedi, mással nem helyettesíthetô
individuumokhoz és szociális lényekhez,
az életkori sajátosságok, az egyéni
különbségek ismeretében közelít.
Figyelembe veszi az érés sajátos törvényszerûségeit
és azt, hogy a spontán és tervszerûen
alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák
meg a gyermekek fejlôdô személyiségét,
különös tekintettel arra, hogy a gyermeket körülvevô
személyi és tárgyi környezet szerepe
meghatározó. |
