Keringési betegségek
 |
| a dohányos
ember |
Az Egyesült Királyságban az érelmeszesedés következményei, a
szívinfarktus és az agyi keringési katasztrófák évenként közel
félmillió áldozatot, 432 000 embert követelnek. A keringési
betegségek a leggyakoribb halálokok és e halálok mintegy harmadában
a dohányzás meghatározó szerepet játszik. Nincs ez másképp Magyarországon
sem. A dohányzás, cukorbetegség, magas vérnyomás és a magas
vérzsírszinttel járó kórképek, vagy alkati jellemzôk képezik
a négy legsúlyosabb kockázati tényezôt az érelmeszesedés kialakulásában.
Az 50 éves életkorhatár elôtt fellépô koszorúérelzáródástól
szenvedô emberek többsége dohányos. Az erôs dohányosokban a
keringô vér mintegy 8%-át a dohányfüsttel bejutó, mérgezô CO
gáz köti le. A CO a vörösvértestekhez az oxigénnél százszor
nagyobb intenzitással kötôdik, és a megnöveli az oxigén kötôdését
is, így az nem tud a szervek mikrokeringésében leválni. Végül,
a szénmonoxid a szívizom pumpafunkcióját is gátolja. Ezek alapján
a dohányos szívének teljesítménye sokszorosan romlik. A mellkasi
fájdalom a szívizom viszonylagos oxigénhiánya miatt keletkezik,
mert a keringési által közvetített oxigén tartalom nem fedezi
a szívizmok megnôtt oxigénszükségletét. A megterhelés alatt
álló szívizomzat számára nem áll ilyenkor elég oxigén a rendelkezésre
a szintén megnôtt keringési térfogatigényű szervezet, a vázizomzat
és egyéb szervek funkció keringési ellátására. A terhelésre
jelentkezô mellkasi fájdalomtól szenvedô dohányosok panaszai
javulnak a dohányzás elhagyása után.
Magas vérnyomás
A magas vérnyomás az érelmeszesedés és a koszorúérbetegség legfôbb
kockázati tényezôje. Azonban a magas vérnyomás gyógyszeres kezelése
ellenére a dohányosoknál csak kis mértékben csökkent a koszorúérbetegség
kockázata. Ezért a magas vérnyomás kezelése önmagában kevés,
a dohányzásról is le kell szoknia a betegnek.
Daganatos betegségek
Szoros összefüggést mutattak ki a rák és a dohányzás között.
A rák egyes formái, mint a tüdôrák, jóval gyakoribbak a dohányosoknál,
mint a nem dohányzók körében. A keringési betegségek után a
daganatos betegségek a leggyakoribb halálokozó kórképek a dohányosok
körében. Az Egyesült Királyságban évente 46000 ember hal meg
dohányzással kapcsolatos daganatos betegségben. Évente harmincezren
halnak meg Magyarországon valamilyen daganatos megbetegedésben.
Ebbôl mintegy 7500-an tüdôrák miatt vesztik életüket.
Az elhunytak 90 százaléka egész életében aktív dohányos volt.
A tüdôrákban meghaltak világranglistáját a magyar férfiak vezetik,
második helyen a magyar nôk szerepelnek. Jelenleg évente 8 ezer
ember betegszik meg tüdôrákban, mintegy 7500-an meghalnak.
A leggyakoribb dohányzás eredetű gyilkos kór a tüdôrák, de a
gége, garat száj, nyelôcsô, hasnyálmirigy, hólyag és méhnyakrák
idesorolható.
A tüdôrák mellett gyakori, a dohányzással kapcsolatba hozható
rákok betegségek a gégerák, a szájüregi és garatrák, valamint
a hasnyálmirigy, hólyag és méhnyakrák.
A hólyagrákok 40 százaléka és a hasnyálmirigy rákok 15 százaléka
a dohányzással kapcsolatba.
A szájüregi rák dohányosok körében négyszer gyakoribb a nemdohányzókkal
szemben. A rák a szájüreg számos helyén kialakulhat, a leggyakoribb
a nyelven illetve a nyelv alatt, illetve az ajkakon.
A dohányzás eredetű rákbetegségek esetében nincs hatékony szűrôeljárás.
Legjobb persze a megelôzés, de a korán észlelt tüdôrák is kínál
gyógyulási esélyt. Sajnos az úgynevezett kemoprofilaxis, az
erôs dohányosok esetében kipróbált kémiai megelôzési illetve
kockázat csökkentô kezelés nem járt eredménnyel. Nem növeli
a gyógyulási esélyeket a rendszeres mellkasröntgen és a nyálminta
vizsgálata sem. Gondot jelenthet a hamis pozitivitás kockázata
is, különösen a modern képalkotó berendezésekkel (CT, NMR) végzett
szűrési gyakorlat során.
Tüdôrák
1998-ban 30199 beteg halt meg Angliában és Wales-ben tüdôrákban.
Minden tizedik erôs dohányos volt (ez több mint 15 cigarettát
jelent naponta). A tüdôrákosoknak mindösszesen csak fél százaléka
soha sem dohányzott korábban. Szoros kapcsolat van a tüdôrák
kockázata és az elszívott dohány dózisa között. Minél több napi
cigaretta, és dohányos év, annál nagyobb a tüdôrák kockázata.
10 cigaretta a tüdôrák kockázatát tízszeresre, 20 cigaretta
húszszorosára növeli, azaz az összefüggés egyenes arányos. Hasonlóképpen
a kockázat fokozódik a füst “letüdôzésével“, illetve
a dohányzás minél korábbi elkezdésével fokozódik. A tüdôrákos
betegek kb. 90%-a dohányos. Ugyanakkor az erôs dohányosok mindössze
10 százalékánál fejlôdik ki a betegség, ami a genetikai háttér
szerepére utal. A kutatók azt próbálták meghatározni, hogy e
genetikai háttér, azaz a betegségre való fogékonyság oka az
örökítô anyag (DNS) hibáinak csökkent hatásfokú javítási mechanizmusaiban
rejlik-e. A DNS-ben keletkezô hibák kijavítása ugyanis alapvetô
fontosságú ahhoz, hogy ne keletkezzenek tumorsejtek. A kutatók
az általuk kifejlesztett új vérteszttel azt találták, hogy OGG1
jelzésű DNS-javító enzim szintje (illetve aktivitása) a tüdôrákos
betegek 40 százalékában bizonyult alacsonynak, szemben az általános
4 százalékos értékkel.
Krónikus légzôszervi betegségek
A cigarettafüst több mint 4000 vegyi anyagot tartalmaz, amelyek
közül sok irritálhatja a légutakat. A dohányosoknál 33 százalékkal
nagyobb az asztma kialakulásának kockázata a nemdohányzókhoz
képest. Közöttük is a nôket fenyegeti inkább a betegség. Egy
1444 ember bevonásával végzett 30 hónapos tanulmány eredménye
az eddigi legerôsebb bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a dohányzás
asztmát okozhat. A kapcsolat meglétének bizonyítása érdekében
a finn kutatók olyan betegeket vontak be a vizsgálatba, akik
kezdetekkor nem mutattak semmilyen asztmára utaló tünetet. Az
521 beteget, akiknél a vizsgálati idô alatt asztmatikus tünetek
jelentkeztek, két és fél évig követték, és összehasonlították
azzal a 923 beteggel, akik nem mutattak allergiás tüneteket.
A tanulmány eredménye szerint a dohányzók esetében a nemdohányzókhoz
képest 33 százalékkal nagyobb gyakorisággal fejlôdött ki asztma.
Azok, akik a megfigyelések elôtt már abbahagyták a dohányzást,
de korábban dohányoztak, szintén jelentôsen nagyobb lett az
asztma kialakulásának veszélye, mint azoknál, akik soha nem
dohányoztak. Az asztma kialakulásának veszélye szorosan összefügg
a naponta elfogyasztott cigaretta mennyiségével, valamint az
egész élet során elszívott összes cigaretta mennyiséggel, állapították
meg a finn kutatók. Kiemelték, hogy a dohányzással szembeni
érzékenység személyrôl személyre igen változó, így akár az is
elôfordulhat, hogy igen erôs dohányosoknál semmilyen elváltozás
sem alakul ki. A tanulmány eredménye szerint a nôknél sokkal
valószínűbb az asztma kialakulása, mint a férfiaknál. A dohányzó
és az ex-dohányos nôk asztma kialakulási kockázat-emelkedése
138 és 143 százalék között van. Érdekes eredmény, hogy a nemdohányzó
nôk veszélyeztetettsége is 57 százalékkal magasabb, mint a nemdohányzó
férfiaké.
Minden 10 gyermek közül egy asztmás panaszoktól szenved, és
minden huszadik felnôtt is asztmás. Az elmúlt idôszakban az
asztmás betegek száma folyamatosan nô. Bár a betegség gyakoriságának
növekedésére számos magyarázat kínálkozik, és számos kockázati
tényezôt is ismerünk, de ezek között a dohányzás számít a legfontosabbnak.
Az asztmás betegek légzési zavara a hörgôizomzat görcsébôl adódó
szűkült légutak miatt kép fel, visszafordítható folyamat. Ha
az asztmás betegek dohányoznak, állapotuk tovább romlik, és
az alkalmazott gyógyszerek hatékonysága is csökken.
A fokozatosan romló légzôszervi betegséggel a beteg tartósan
küzd, és beszűkült funkciói sokáig nem nyilvánvalóak ń elkerüli
a lépcsôjárást, nem rohannak és a betegségük súlyossága csak
akkor tűnik fel, amikor a tüdô funkciójának fel elveszett. Amikor
a beteg elsô kórházi kezelésére sor kerül, tüdôfunkciók felére
szűkült be, ami a halálozás kockázatának növekedésével is együtt
jár.
A felnôtt asztmások számára a passzív dohányzás is veszélyes.
Többségük nagyon szenved a dohányfüstös kávézóktól és egyéb
vendéglátó helyiségektôl. Friss tudományos vizsgálatok igazolták,
hogy maga a dohányzás is lehet asztmát kiváltó tényezô. Világosan
kimutatható, hogy az asztmát provokáló kémiai anyagokkal dolgozók
esetében a dohányos munkásoknál két-háromszoros kockázattal
alakul ki munkakörnyezeti eredetű asztmás betegsége. A dohányosokra
nagyobb betegállomány igénybevétel jellemzô. A dohányzás miatti
betegségek nyomán kiesett munkanapok száma viszont csökken a
dohányzást elhagyók körében.
Cukorbetegség
Mind a cukorbetegség mind a dohányzás önmagában is növeli az
érelmeszesedés kockázatát, Ha a kettô egymással társul, a következmények
még súlyosabbak: a cukorbetegek dohányosoknál jelentôsen növekedik
a diabéteszes vesebetegség kockázata, mely dialízishez illetve
veseátültetés szükségességéhez vezethet. A diabéteszes veseszövôdmények
súlyossága egyenes arányosságot mutat a dohányzás mértékével
és a szokás fennállásának tartamával.
A cukorbetegség másik szövôdménye a végtagi keringés romlása,
mely nemritkán gangrénához (üszkösödéshez) vezet, ami súlyos
esetben akár a végtag amputációját is szükségessé teheti. A
60 éves kor alatt végtagamputációra kényszerült cukorbetegek
döntô többsége dohányos. Ezek alapján a cukorbetegeknek, csakúgy
mint azt érelmeszesedésben szenvedô betegeknek fontos lenne
dohányzás elhagyására.
Végtagi gangréna
A végtagi gangrénát a végtagi nagy erek fokozatos elzáródása
okozza, mely így a végtag mind inkább beszűkülô keringéséhez,
a szövetek elégtelen táplálásához vezet. Kezdetben a végtagot
járásra fokozódó fájdalom (a. “claudicatio intermittens“
illetve a fájdalom fellépéséhez szükséges járástávolság, a.
dysbásiás távolság) jellemzi, ami megálláskor szűnik, de járásra
újra jelentkezik. Végül a fájdalom már nyugalomban is jellemzô.
A thrombotikus vérrög az arteriosclerisos (érelmeszesedéses)
szűkületet továbbrontja. Ebben a szakaszban jelentkezik a gangraena,
vagyis az üszkösödés, mely amputációhoz vezethet.
Thrombózis
A dohányosok fogékonyabbak a vérlemezkék összetapadására. A
dohányzás az elsô thrombózis (vérrögképzôdéssel járó betegség)
felléptét 10 évvel elôbbre hozza a nem dohányosokhoz képest.
A dohányfüsttel bejutó anyagok fokozzák a szervezet fogékonyságát
a thrombózisra, illetve a vérlemezkék aggregációkészségét, ugyanakkor
a thrombocyták szétválásának, szétoldódásának intenzitását ezek
az anyagok csökkentik. Mindez magyarázza a dohányok fokozott
thrombózishajlamát.
Immunrendszer
A dohányzás nemcsak súlyos daganatos betegségek révén fenyegeti
a szervezetet, enyhébb mindennapos kórképekre is kedvezôtlenül
hat. A dohányosoknál a fertôzések gyakorisága is nagyobb. Nemcsak
a dohányosok védekezôképességét csökkent, hanem a környezetükben
passzív dohányzásra kényszerülô családtagok körében is nagyobb
a hörgôgyulladás, tüdôgyulladás, garat fertôzés, középfülgyulladás
gyakorisága, ha azt a dohányzásmentes környezetben élô gyerekek
adataival vetjük össze. A dohányzás az immunrendszerre számos
irányú befolyást fejt ki. A dohányosok esetében négyszer nagyobb
a végzetes kimenetelű tüdôgyulladás és szepszis kockázata. Az
összefüggés itt is egyenes arányosságot mutat, minél többet
és minél hosszabb ideje dohányzik valaki, annál nagyobb az esélye
a halálos kimenetelű tüdôgyulladásra. A közönséges tüdôgyulladás
is gyakoribb a dohányosok körében, fôként a “dohányos tüdô“
fennállása esetén. A dohányosok körében gyakoribb a sebgennyedés,
fôként a cukorbetegek és az érelmeszesedésben szenvedô betegek
esetében. Ezért különösen fontos, hogy az ilyen betegségben
szenvedôk hagyjanak fel a dohányzással.
Szellemi teljesítôképesség
A tüdô elégtelen működése visszahat az agyra, így a dohányzás
kedvezôtlenül befolyásolja a gondolkodás folyamatát. A szabad
gyökök és az antioxidánsok egyensúlya felborul a szervezetben,
ez pedig hosszú távon az idegsejtek károsodásához vezethet.
Azt még nem tudjuk pontosan, hogy az oxidatív stresszt a tüdô
elégtelen működése vagy pedig magának a dohányzásnak az agy
szöveteire gyakorolt káros hatása váltja-e ki. Ezek szerint
tehát nem igaz az a mondás, hogy a dohányzás élénkíti az agyat.
Sôt, minden bizonnyal roncsolja az agysejteket és ezzel együtt
csökkentheti az intelligenciát is.
Sebgyógyulás, hegképzôdés
A dohányos bôrsebe lassabban és gyengébben gyógyul, mert a bôr
vérellátását rontja a dohányzás. Már egy elszívott cigaretta
már több mint egy óra tartamú idôre lerontja a bôr keringését.
A hatás összetett, magába foglalja a nikotin által kiváltott
érösszehúzódást és a vértestekhez kötôdô szénmonoxid által akadályozott,
csökkent szöveti oxigén ellátását. Ez a kedvezôtlen hatás a
sebfertôzôdését és a sebszétválás kockázatát egyaránt fokozza.
A dohányos esetében a kollagénben gazdag hegszövet szegényesebb
a protein gazdag rostokban. A seb vérzésének kockázatát is növeli
a dohányzás az elégtelen kollagén tartalom miatt. A dohányos
műtöttek sebe lassabban gyógyul, mint a nem dohányzóké. A béltraktust
érintô sebészeti beavatkozások erôs dohányosoknál szövôdményekkel
terhesek. A műtét utáni sebszétválás kockázata háromszor nagyobb.
A műtét utáni légúti szövôdmények kockázata is nô az altatás
után, a dohányosok körében ez a kockázatnövekedés négyszeres.
Ilyen a pneumonia fokozott kockázata, illetve más, ritkább légúti
szövôdmények fellépése.
Az erôs dohányosok körében a rossz sebgyógyulás miatt a hegek
kétszer olyan szélesek. A plasztikai sebészeti műtétek is rosszabb
kockázatúak, a műtött terület még kedvezôtlenebb is lehet mint
a műtét elôtt. Ez az oka hogy sok plasztikai sebész elutasítja
a dohányosokat a műtétre jelentkezôk közül. Mind a hát, mind
a mellműtétek a szövetelhalás kockázatával járhatnak.
Szembetegségek
A dohányzás a látásromlás egyik leggyakoribb oka a fejlett gazdaságú
országokban. A retina érrendszere igen érzékeny és károsodik
a dohányfüsttôl. A dohányosok közül sokan égô, fájdalmas és
könnyezéshez vezetô szempanaszokról számolnak be. Ez különösen
igaz a dohányfüstös munkahelyen dolgozókra, bár kevesen gondolnak
arra szempanaszaik hátterében a passzív dohányzás, tehát végsô
soron dohányos munkatársiak állnak.
A dohányfüst anyagai a kötôhártya kémiai gyulladását váltják
ki, melyet belövellt szem és égô, szúrós szemfájdalom jelez.
Célszerűbb ilyenkor a dohányfüstös helységet elhagyni, mely
nyomán a panaszok spontán szűnnek. Sokkal súlyosabb következmény
a retina foltos degenerációja, mely a látás fokozatos elvesztéséhez
vezethet. Mára a retina foltos (makuláris) degenerációja lett
a leggyakoribb szemkárosodása a világ gazdagabb országaiba.
Ez az állapot az erôs dohányosok körében kétszer gyakoribb a
nemdohányzókkal összevetve. Sajnos a foltos degeneráció kockázata
csak kismértékben csökken a dohányzás elhagyását követôen.
A retina foltos degenerációja mellett az erôs dohányosok körében
fokozott hályog (katarakta) kockázattal is számolnunk kell.
Egy nagy amerikai tanulmány szerint a dohányosok körében 60%-al
nagyobb a korral fellépô katarakta kockázata. A szemlencse belsô
oldalán képzôdô katarakta, a hátsó oldali hályog hatszor gyakoribbak
az erôs dohányosok körében.
A dohányosok körében négyszer gyakrabban fordul elô a sárgafolt-elfajulás
miatt bekövetkezô idôskori vakság, mint a nem dohányzóknál,
figyelmeztetnek tudósok a British Medical Journal című neves
szakfolyóiratban. A látás élességéért felelôs sárgafolt elfajulása
az 50 év felettiek körében a vakság leggyakoribb oka a fejlett
országokban. A betegek elveszítik olvasási és finom alak-felismerési
képességüket. A brit felmérés szerint az Egyesült Királyságban
minden öt esetbôl egy feltehetôen a dohányzásra vezethetô vissza.
A vizsgálatok szerint a dohányzásról való leszokást követôen
lassul a látásromlás folyamata. Az egyetlen, hosszú távon hatásos
kezelési móddal, a lézerterápiával elért javulást azonban rontja
a folytatott dohányzás. A cikk szerzôi egy mielôbb elindított
közegészségügyi kampányt szorgalmaznak, amely felhívná az emberek
figyelmét arra, hogy a dohányzás vaksághoz vezethet. A program
keretében a szemklinikák segítenék a dohányzásról való leszokást
is, továbbá köteleznék a gyártókat, hogy a cigarettás dobozokon
jelezzék vásárlóiknak a dohányzás szemünk világát veszélyeztetô
tulajdonságait is.
Fog- és ínybetegségek
A fogunk dohányzás miatti elszínezôdése kedvezôtlenül érintheti
megítélésünket. A felszíni elváltozásokat eltávolíthatja a fogász,
azonban az erôs dohányosoknál az elszínezôdés mélyebb rétegeket
érinthet. Ezt a dohányosok melanózisának is nevezik. Az íny
elszínezôdése a frontális fogazat körül azonban a leszokás után
évekkel eltűnhet. Számos tanulmány igazolta, hogy a dohányzással
felhagyók kevésbé vannak kitéve a periodontopathia súlyosbodásának,
mint az erôs dohányosok. Egy több mint 12000 amerikai polgáron
végzett vizsgálat igazolta, hogy a dohányzást abbahagyóknál
lelassul a betegség. Azok a dohányosok, akik leszoknak 5% kevésbé
veszítik el a fogaikat, 5 éve múlva, míg 10 év múlva a kockázat
a nem dohányzókat jellemzô értékre csökken. A periodontopáthia
kezelése is csak akkor kecsegtet igazán eredménnyel, ha a beteg
felhagy a dohányzással. Továbbá, a periodontopáthia progresszióját
fokozza a dohányzás. A periodontopáthia kezelését a dohányzás
kedvezôtlenül érinti, rontva a szájüregi folyamatok gyógyhajlamát
a kisereken kiváltott szűkülettel. Egy cigaretta a nyálkahártyák
keringését akár 40 százalékkal is csökkentheti, mely egy órán
át tarthat. A fájdalom oka fôként rossz sebgyógyulás, ez a foghúzás
után is több szenvedést okoz a dohányosoknak. A dohányosok a
beültetett fogimplantátumokat könnyebben elveszíthetik. A titánium
implantátum 11 százaléka a dohányosoknál kilökôdik, míg a nemdohányzók
esetében ez az arány csak 5 %. Ha a dohányos felhagy a dohányzással,
az arány jelentôsen csökken.
Gyógyszerhatékonyság
A dohányosnak a gyógyszerek kevésbé hatékonyak. A dohányzás
csökkenti példáulaz asztma elleni gyógyszerek hatékonyságát.
Ez olyan a cigarettafüsttel bejutó anyagoknak “köszönhetô“,
mint például a formaldehid, mely súlyosbítja a légúti krónikus
gyulladást, melyet a gyógyszerrel csökkenti szándékozunk. A
dohányos asztmások körében az intenzív terápiás ellátást igénylô
életveszélyes asztmás rohamok is gyakoribbak. Általánosságban
elmondható hogy az asztmás dohányosok aránya kisebb mint az
átlagnépesség körében a dohányosok aránya. Ennek hátterében
az elsô dohányzással kapcsolódó kellemetlen tapasztalat állhat.
Minden felnôttnek csökken a légzésfunkciója az életkor elôrehaladtával,
a szerv öregedésével. De az asztmás betegek estén a légzésfunkciók
fokozottabb beszűkülésével kell számolnunk, és ez a romlás még
kifejezettebb a dohányos asztmás betege körében. Ennek megfelelôen
a légzési rokkantak száma is nagyobb a dohányzó asztmások körében.
Ez a funkcióromlás lelassul, ha a beteg felhagy a dohányzással,
amely egyben az asztma elleni gyógyszerek dózisának csökkentését
is lehetôvé teszi. Nem véletlen, hogy az asztmások körében nagyobb
a leszokók aránya. |
